Családi mediáció

 Felmérések szerint 7 perc a napi beszélgetések átlagos ideje szülő és gyerek között.

Ez megdöbbentően kevés! Így tényleg csak a szokványos kérdések férnek bele. (Mi történt a suliban? Hazahoztad a tornazsákod?...)

Ezekre a kérdésekre sem kapunk mindig választ, és a nagy rohanásban ezt néha észre sem vesszük.

Előfordulhat, hogy nem érzik, hogy mellettük vagyunk. Lassan teljesen megszűnik az érdemi kommunikáció, pedig rengeteg fontos témával kellene foglalkoznunk, különösen az önállóvá válás időszakában.

Hasznos lehet egy-egy beszélgetés pl. a következőkről: (nem fontossági sorrendben!)

-       pályaválasztás, iskolaválasztás

-       párválasztás, esküvő

-       kulturális és vallási kérdések

-       szexualitás, akár eltérő irányultság esetén is (homoszexualitás, biszexualitás)

-       generációs különbségek

-       családi vállalkozás folytatása, öröklése

 A serdülők próbálgatják magukat, határaikat, és ez nem kis kihívás a szülőknek. Ez nem szokatlan. Naponta veszélyezteti kapcsolatukat a tiltások,(„kijárási tilalom”,stb).

Mediációs tapasztalataink azt mutatják, amennyiben a fiataloknak van választási lehetősége, nagyobb felelősséggel vállalják tetteiket és jobban betartják a megállapodás szabályait.

A saját maga által javasolt problémamegoldást belső motiváció kíséri, így a kamasz a szülő által szabott szabályokat gyakrabban betartja, nagyobb megértést és tiszteletet tanúsít a felnőttek iránt. 

 „A te gyereked és az én gyerekem veri a mi gyerekünket.”

Vicces? És mi van, ha ez a valóság?

Egy „mozaik-család” összehangolódása különösen nehéz feladat, hiszen valószínűleg különböző mintákat hoztak a család működéséről.

A szülők egymás iránti vonzalma „megalkotta” ezen közösséget, és emellett felelősséggel kell gondolniuk arra, hogyan élik ezt meg a gyerekek.

A szeretet, megértés és türelem jó tanácsadók az összekovácsolódás folyamatában.

Előfordulhat, hogy mégis „porszem kerül a gépezetbe”, akkor a mediáció módszereivel helyére kerülnek a szerepek, érzések, értékek.

 Rendkívül nagy döntés!

Nehéz időszak előzi meg, hiszen előbb a párok legtöbbje szembesül azzal, hogy nem születhet közös gyermekük.

A párkapcsolat ebben az időszakban kiáll egy igen erős próbát. Éppen ez képezi legtöbbször a döntés alapját: fogadjunk örökbe egy gyermeket.

Az örökbefogadott kis családtag a szívben született, ez segíti felnevelésének útját.

Lehetnek itt is nehéz kérdések - pl. megmondjuk-e gyermekünknek, hogy nem vérszerinti szülei vagyunk? - , ami feszültséget szülhet a szülők közt ill. később a gyermekben is.

A mediáció segítségével közreműködünk abban, hogy kialakuljanak a szülők által legjobbnak érzett álláspontok, ami megmutatja a legjobb utat a kicsi felneveléséhez.

 A testvérek rivalizálása természetes, szinte minden többgyermekes családban előfordul.

Gyermekkorban saját maguk védelmére a támadás taktikáját alkalmazzák. Előfordul, hogy ez oly mértékben rögzül, hogy felnőttkorban is ezt a módszert választják/így cselekszenek.

Ez még több vitát generál.

A leggyakoribb ok a féltékenység:

-       testvér születik (szeretet, figyelem, idő megoszlik)

-       féltestvér érkezik (sőt, vele együtt egy új felnőtt családtag)

Legjobbat teszik a szülők, ha kiskorban megtanítják gyermekeiknek – főleg személyes példa mutatásával -  hogyan helyes kezelni a konfliktusokat: önuralom, a másik tiszteletben tartása, igényes indoklás,...

A helyes kommunikáció a megoldás, az elégedettség irányába tudja terelni a testvérek közötti nézeteltéréseket.

Gyakoribb talán az anyós/meny viszály. Ki ne hallott volna anyós-viccet?

Milyen jó lenne, ha egymást támogatva, ki-ki a saját „hatáskörét” megtartva, békében élne! Az időseknek jólesik a tisztelet, mi pedig sok bölcsességet tanulhatunk tőlük.

Ha jó a viszony, a nagyszülők boldogan kiveszik részüket az unokák életéből. Ennek legnagyobb szükségét sokan a nyári szünetben érezik igazán.  A fiatalok egy kis rugalmassággal elnézhetik, ha a nagyszülőknél nem pont úgy történik minden, mint náluk. Fordítva is igaz: szerencsés, ha a nagyszülők is tartózkodnak a fiatalok életvitelének örökös bírálatától, még inkább ügyeljenek az unokák előtt elhangzó mondatokra.  

 Olykor váratlan, más esetben számítani lehet rá, hogy ezt a feladatot meg kell oldanunk.

A mindennapi életfeladataink mellett fokozott igénybevételt jelent, ha ellátjuk a kiszolgáltatott, idős, érzékeny hozzátartozónkat.

Nem csoda, ha olykor nagyobb feszültségek terhelik ezt a kapcsolatot, ill. nehezíti a családunk harmonikus működését is.

A mediáció lehetőség arra, hogy minden érintett könnyebben élje meg ezt az időszakot, megőrizze emberi méltóságát, önbecsülését.