Önértékelés, az optimális énkép.

Elérkezett a várva várt pillanat, melyet az egészséges önértékeléssel rendelkező ifjú , örömmel él meg. Jól eső érzés , hogy a figyelem központjába kerül, az előkészületek , a sok próba/tánc, ruha, smink, frizura/. Most találják ki magukat , alkotják meg külsejüket. Mi az, ami jól áll nekik , hogyan hozzák ki magukból a legjobbat .Elfogadni , hogy ők sem tökéletesek , szintén nem könnyű feladat. A fárasztó készülődést azonban örömmel teszik , mert ez egyfajta próbatétel is. A felnőtté válás küszöbére értek. Most veszi látványosan tudomásul ezt a család is, a rokonok , akik mind ő érte vannak itt és csak őt figyelik, dicsérik. „Hát milyen helyes. Felnőtt ez a gyerek."
A többiek viszont akik alacsony önbecsüléssel viseltetnek , rettegnek a műsortól, a velejáró előkészületektől. Nem szeretik , ha a figyelem rájuk irányul , sőt szoronganak, ha csak róluk szól valami. Az a fikciójuk , hogy ez nekik nem jár, nem érdemlik meg. Mindent felhajtásnak, felületes, külsődleges dolognak tartanak , ami időpazarlás számukra , semmi több. Ők inkább a tartalmasabb tevékenység felé fordulnának , nehezen látják be , hogy ez is hozzátartozik a felnőtté váláshoz. A külsőnk is üzen a belsőnkről. Meghatározza az első benyomást. Megfelelően viselkedni a rokonokkal, hogy senki se sértődjön meg. Mindenkire szenteljünk elég időt! A hagyomány tisztelete. Türelem és kitartás a próbákon. Ha valakinek alacsony az alap-önbecsülése , hajlamos mások elvárása szerint célt kitűzni. Nem képesek igazán élvezni a teljesítményüket , mert ha sikert is értek el folytonosan úgy érzik ,semmi sem elég, még mindig nem igazán jók. Képtelenek értékesnek megélni önmagukat. Minden siker csak átmeneti. Valami külső feltételeket teljesítve önbecsülésüket újra és újra ki kell érdemelniük. Az ő önbecsülési törekvésük egy véget nem érő Játszma, nem egy egészséges dinamika. Normálisan a célokat elérve növekedik a belső érték. A depressziónak , szorongásnak az alacsony önbecsülés a fő oka. A 70 –es években ezért is indultak önbecsülést emelő mozgalmak, ami világszerte elterjedt. Hiszen , ha alacsony a belső önbecsülés, a külső értékelés magas , kényszer teljesítővé válhat. Ha pedig alacsony a külső értékelés, nélkülözővé . De ha magas a belső önbecsülés, a külső magas értékelésnél , boldog teljesítő lesz. Ha pedig a külső értékelés alacsony, akkor is csak a legrosszabb ,hogy életélvező . 
A nem optimális önérték későbbi veszélyei. 
Mit tehetünk mi magunk a helyes önérték kalibrálásáért?:
Első lépés az önelfogadás. Olyanok vagyunk, amilyenek, ne okozzon ez lelki fájdalmat, hogy aktuálisan kevesebbek vagyunk másoknál bizonyos területen. Értelmetlen azt hinni, hogy ezek határozzák meg értékünket. Ez év októberében jelent meg Kristine Neff : Együttérzés önmagunkkal című könyve, melyben leírja, hogy az önmagunk iránti együttérzésnél elfogadjuk a tényt, hogy vannak erősségeink és gyengeségeink. Gyengeségeinkkel szembesülve nem ostorozzuk magunkat, jó indulatú részvétel, gyengédséggel csillapítsuk a keletkezett rossz érzéseinket. Fel kell oldanunk a feszültséget, együtt érzést kell táplálnunk önmagunk iránt, ezúttal önbecslésünk is emelkedik. 
Következő általános önérték-növelő technika, amikor híres emberekről beszélünk, és ezáltal átéljük az ő sikereiket is, mintha közéjük tartoznánk. 
A harmadik javaslat az önértékelés javítására: gondolatainkat pozitív élményekre irányítjuk. Írjunk mondatokat ezzel a kezdéssel: „Büszke vagyok arra,hogy..." Ezt olvassuk is fel mások előtt, mert a leírt gondolatok kimondásával tudatosítjuk egyéni értékeinket.

Mit tehet a szülő? 
Soha ne a gyereket bíráljuk, hanem magát a konkrét negatív tettet. /"Ügyetlen vagy". Helyette :"ez most nem sikerült"de bíztassuk „legközelebb jó lesz, mert jobban figyelsz majd"./
A gyermeknél modellként szereplő személyek értékét ne rongáljuk, mert ezek az értékélmények, tudattalan és tudatos azonosulás miatt, szinte hasonló erővel gyengítik az önbecsülést, mintha magát a gyermeket értékelnénk le. Például: „Az a szerencsétlen apád hazug volt mindig." vagy „Te se viszed többre, mint az anyád. Belőled se lesz semmi." 
Vigyázzunk, ne váljunk „hóeke" szülőtípussá, aki gyermeke előtt haladva elhárít minden akadályt. Az ilyen szülők gyermeke kötelezőnek érezheti , hogy különleges és a legjobb legyen, retteg attól, hogy átlagos . 
Túlfélteni sem szabad!Ezzel csak erősítjük szorongását. Elég ha megnyugtatjuk és biztosítjuk szeretetünkről./ ne mentsük ki a szülinapi buliról!/A legjobb , ha szembenéznek félelmeikkel.
Egy pár szó a túl magas önbecsülésről , és ennek hátrányáról. 
Ezek az emberek permanensen magukról beszélnek : mit tudnak , miben jók. Folyton központban vannak ,mindenkit kioktatnak, ezt elviselni valljuk be , elég nehéz. Kapcsolatai megromlanak, magára marad.
Már gyerekkorban belénk vésődött az önértékelés alapszintje , ezért készüljünk fel és fogadjuk el azt a tényt , hogy a javasolt technikák alkalmazása ellenére is nehéz lesz átkalibrálni hibás alap önbecsülésünket ,de nem lehetetlen és mindenképpen megéri , mert ha túl alacsony,: magának az érintetnek okoz sok fájdalmat . Ha magas a másokkal való kapcsolatait nehezíti meg, és elszigetelődik. Próbáljuk ki az önsegítő módokat és, ha nem megy, forduljunk szakemberhez!
www.mediator-mediacio.hu
Ezt a cikket fantasztikus lányaimnak ajánlom.